Irodalomtörténeti közlemények, Tom 7Akadémiai Kiadó, 1891-1948; Akadémiai Kiadó, 1897 |
Inne wydania - Wyświetl wszystko
Kluczowe wyrazy i wyrażenia
alánok Anonymus apud bár Csokonai debreczeni Dialogus domini Döbrentei ellen elő előbb Endrődi Sándor enim épen éppen etiam évf Farnádi Fazekas Fazekas Mihály Ferencz Főv franczia fuisse Gömör vármegye Gróf Gyöngyösi haec Hírl Hives Hunfalvy Hunfalvy Pál hunok idem fatens idő ille inkább irodalomtörténet Irodalomtörténeti Közlemények József Kazinczy Kazinczyhoz király költő közl kunok Ladislai Listii Ladislaum Listium Lajos latin Lázár Béla levele Lidl Listius Listius László literas Lúdas Matyi Magy magyarok Mátyás megh melyet midőn Mihály mihi modo Molière mondja Myth Nemzet nevű Nicolaus Michaeli nihil nunc nyelv olvastam olly Pál Pápay pár Patriae Péchváradi Gábor quae quam Quid quidem quod régi Révai Roesler satis sőt sunt Széchy Mária szép tamen tibi történeti Trubert uram vala Vasár vero Volga
Popularne fragmenty
Strona 393 - A fentebb nemben mindaz, amit a minden nyelvek ideálja megkíván, a magyar nyelv természete (örök szokása és törvénye) világosan nem tilt, a régi és újabb klasszikusok által nevelt ízlés még javasol is, sa szükség múlhatatlanul parancsol.
Strona 34 - Kedvetclve ácsorog S érzi, hogy az embereknél Az ország nem így forog. Már meglátott: gereblyéjét És kapáját elteszi S félig harmatos Linnéjét Pipája mellé veszi. Jer, barátom! lépegessünk Kis kertednek útain S dohogás nélkül nevessünk Mások bolondságain. Jer, s érezzük, hogy nagy telket Többször fának ad az ég, S kis jószágot és nagy lelket Bírni boldogabb sors még.
Strona 194 - ... a lúd árát a zsebjeiből kikeresvén, Törli szemét, száját, és a sűrűbe elillant. Már a fejszések, nem lévén munka, pihentek Már jobbára ledöntve hevert a címeres erdő Legszebb része; menő félen már a nap: az ember Bárha dologtalan is, de az ácsorgást is elúnja: Mégsem jő sem az úr, sem az ács. Végtére az ispán Nem veszi a dolgot tréfának, hoppogat; erre Hoppot mond itt, ott, meg amott a rengeteg erdő.
Strona 317 - Ti is, kiknek vérét a természet kéri, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri! Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
Strona 21 - bemegy egy úri házhoz, s annak igen jeles könyvtára szemébe tűnvén, a könyvtárból kiszemel egy jeles könyvet, asztal mellé ül, s olvas a könyv mellett addig, míg eltelik a sarc ideje, s ekkor a könyvet visszateszi helyére, s meghajtva magát, kifelé indul. . ." Tizennégy esztendei szolgálat után otthagyja a katonai pályát, s 1796 végén, mint „nyugalomra lépett cs. k. Feldhadnagy
Strona 205 - Történt, a' bizonyos: megtetszik az akkori törvényTévők gondjából, kik az ő csúfjára, örökre Feljegyzék a nagy Törvénykönyvben, hogy az ollyan Rossz úton járó kutyafog, mint a mi Matyink vólt, Lúdasnak neveződjön: ez hát nem puszta találmány.
Strona 373 - If the Norse homily and the Mariu saga are compared with Jerome's letter, it will be found that the saga follows the letter more closely than the homily does. The...
Strona 193 - Ez munka fejében Nyáronn a legyet a szárán csapkodta napestig, Télen a tüzelő mellett a piszkafa végén Ácsorgott el egész napokat; jó anyja eléggé Zsémbelt rá; de akár a száraz falra marokkal Borsót hintett vólna...
Strona 189 - Nyáron a legyet a szárán csapkodta napestig, Télen a tüzelő mellett a piszkafa végén Ácsorgott el egész napokat; jó anyja eléggé Zsémbelt rá; de akár a száraz falra marokkal Borsót hintett vólna, szitok, mocsok és a hurítás Annyit tett Matyinak (Matyi vólt neve a sihedernek). Illy tunya életet élt ő jó ideig; hanem egyszer Hóltra elúnta magát, hosszúknak kezdte...
Strona 35 - Reményemet óh l ne fojtsátok, Ne sápadjatok óh levelek! Ma reggel hogy öntözgettelek, Ragyogónak láttam a napot, Hogy a láthatárra felkapott, Fényes képe még alig volt fent, Hogy mindjárt egy kis fellegbe ment. Mikor a nap ekképpen jő fel, Nem marad akkor az eső el. Forróságát a levegőnek Régen értem ily rekkenőnek ; Óh zőldségeim!