Suficiebat sane creatura ad demonstrandum homi- Α μὲν καὶ ἡ κτίσις δεῖξαι τοῖς ἀνθρώποις τὸν Ποιητήν, nibus Creatorem ; nihilominus legis quoque adjutorium suppeditavit, quod errantes revocare posset. Socorditer ergo scrutanti psalmi verba, non videtur precedentibus connecti hic de lege et justificationibus sermo. Attamen multa potius consensio est. Quod ut hic breviter exponam, tres sunt, et quidem divine omnes, leges : prima nature simul et creationis, ob quam, duce conscientia et creaturis, officium nostrum intelligimus et Creatorem simul agnoscimus, secunda lex scripta, per Morsen dala ; tertia lex spiritalis et evangelica. Postquam itaque de lege creationis veluti filia satis egit David, demonstravitque coelum et firmamentum, diem ac noctem et solem, creatorem suum annuntiare, et in naturali lege illam quoque creationis complexus 5 est (namque ipsa natura inter creatas res est), transit deinde ad reliquas, scriptam scilicet et spiritalem, atque utramque subdividit in mandata, leges, judicia, testimonia et justificationes. Primo igitur evangelicam doctrinam, legem Domini dicit : non enim ab aliquo 132 ex prophetis promulgata fuit, sed ab ipso omnium Domino. Deinde hanc immaculatam nuncupat : nam Moysis lex non crat inculpata, ut admodum venerandus Paulus scribit ". Neminem enim perficiebat. Ait vero alicubi etiam Deus: Ego dedi eis præcepta legalia non bona, et justificationes in quibus non viventa. › Nam facta comparatione cum evangelicis mandatis, haud bona est lex; immaculata vero Christi doctrina, quæ etiam animas a vitiis ad virtutem convertit, ex errore ethnico ad rectam pietatem, ex inscitia et tenebris ad lucem atque sapientiam. Porro et Evangelium dicitur lex, quia singulorum actionibus quod convenientissimum fuerit decernit, commendationem bonis, pœnas contemptoribus. Vers. 10. Timor Domini sanctus, permanens in saculum saculi. Nemo mundus sorde, etiamsi una die vixerit super terram. Verumtamen sicuti aiunt herbam esse quamdam purgatoriam sordium vestimentorum, ita timor Domini sanctus, id est sanctificans, si in mentem ceciderit humanam, omnem ejus abstergit maculam. Imo et æterna in vita hominem conservabit : nam qui sancte hanc vitam transigit, is eodem modo se habebit etiam in futura. Vers. 11. Judicia Domini vera, justificata in idipsum. Judicia rursus appellat divinas de unoquoque actu sententias atque decreta; hæc autem vera sunt et justa in idipsum, videlicet haud discordantia neque invicem repugnantia, cognata potius et inter se convenientia. Nulia enim contradictio in Servatoris legibus comperitur. Dupliciter vero Deus judicat, "Hebr. vii, 7. Ezech. xx. 25. ἀλλ' ὅμως καὶ νόμον ἔδωκεν εἰς βοήθειαν, ἐπιστρέ και τους πλανωμένους δυνάμενον. Τῷ μὲν οὖν ἀπὸ ερισκέπτως ἐξετάζοντι τὰ τοῦ ψαλμοῦ βήματα, δοκεῖ μὴ ἀκολουθεῖν τοῖς προλαβοῦσιν ὁ περὶ τοῦ νόμου καὶ τῶν δικαιωμάτων αὑτοσὶ λόγος. Ἔστι δὲ πολὺς μᾶλλον ἡ συμφυΐα. Καὶ ὅπως, ἔνθεν ἐρῶ· Τρεῖς εἰσιν οὗτοι θείοι σύμπαντες νόμοι· εἷς μὲν ὁ φυσικὸς ὁμοῦ καὶ δημιουργικός, καθ ̓ ἂν ἐκ τῆς συνειδήσεως καὶ ἐκ τῶν κτισμάτων, τὸ δέον γινώσκομεν, καὶ τὸν Δη μιουργὸν ἐπιγινώσκομεν· ἕτερος δὲ ὁ γραπτός, ὁ διὰ Μωσέως δοθείς· καὶ τρίτος ὁ πνευματικὸς καὶ εὐαγ γελικός. Ἐπεὶ οὖν περὶ τοῦ νόμου τοῦ ἐκ τῆς δη μιουργίας ἱκανῶς διέλαβεν ὁ Δαβίδ, καὶ ἔδειξαν ότι καὶ ὁ οὐρανὸς καὶ τὸ στερέωμα καὶ ἡμέρα καὶ νὺξ Β καὶ ἥλιος τὸν ποιήσαντα καταγγέλλουσι, συμπεριέλαβε δὲ καὶ τὸν φυσικὸν νόμον διὰ τῆς κτίσεως (ἐν γὰρ έστι τῶν κτισμάτων καὶ ἡ φύσις), μεταβαίνει λοιπόν ἐπὶ τοὺς λοιποὺς τόν τε γραπτὸν καὶ τὸν πνευματι κὸν, καὶ ἑκάτερον ὑποδιαιρεῖ εἰς ἐντολὰς, καὶ νόμους, καὶ κρίματα, καὶ μαρτυρίας, καὶ δικαιώματα. C (Α Γ. 114. Πρῶτα τοίνυν τὸ εὐαγγελικόν κήρυγμα, νόμον Κυρίου λέγει· οὐ γὰρ δι' ἑνὸς ἐξεφωνήθη τῶν προφητῶν, ἀλλὰ δι' αὐτοῦ τοῦ πάντων Δεσπότου. Ἔπειτα ἄμωμον ὀνομάζει· ὁ γὰρ διὰ Μωσέως νόμος, οὐκ ἦν ἄμεμπτος, ὡς ὁ πάνσεπτος Παύλος γράφει οὐδένα γὰρ ἐτελείωσεν. Ἔφη δέ που καὶ ὁ Θεὸς περὶ τῶν Ἰουδαίων, ὅτι « Ἐγὼ δέδωκα αὐτοῖς νόμιμα οὐ καλά, καὶ δικαιώματα ἐν οἷς οὐ ζήσονται ἐν αὐτοῖς. ο ̓Αντιπαραθέσει γὰρ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, οὐ καλὸς ὁ νόμος· ἄμωμα δὲ ὁμολογουμένως τὰ Χριστοῦ παιδεύματα, ἃ καὶ ἐπιστρέφει ψυχὰς ἐκ φαυλότητος πρὸς ἀρετὴν, ἐκ πλάνης Ἑλληνικῆς πρὸς εὐσέβειαν, ἐξ ἀγνοίας καὶ σκότου εἰς φῶς καὶ σύν εσιν. Νόμος δὲ ὠνόμασται τὸ Εὐαγγέλιον, διὰ τὸ ἀπο νέμειν ἑκάστῳ τὰ ταῖς αὐτοῦ πράξεσι πρεπευδό στατα, ἐπαίνους μὲν τοῖς ἀγαθοῖς, ποινὰς δὲ τοῖς κα τα φρονηταῖς. Ο φόβος Κυρίου ἁγνὸς, διαμένων εἰς αἰῶνα αἰῶνος. (Α Γ. 114 b, Κυρίλλου καὶ Ὑπατίου. Καθαρός μὲν οὐδεὶς ἀπὸ ῥύπου, οὐδ ̓ ἂν ἡ μία ἡμέρα ο βίος αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς. Πλὴν ὥσπερ τὴν πόαν σμηκτικὴν εἶναί φασι τοῦ ῥύπου τῶν ἱματίων, οὕτως ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος ὁ ἁγνὸς, τουτέστιν ὁ ἀγνοποιός, εἰς νοῦν εἰ γένοιτο τὸν ἀνθρώπινον, πᾶσαν αὐτοῦ διασμήχει κηλίδα. Τηρήσει δὲ καὶ εἰς μακραίωνα βίον τὸν τοιοῦτον· ὁ γὰρ ἐν ἁγνείᾳ διαπεράνας τὸν βίον, τοιοῦτος στα: καὶ κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. Τα κρίματα Κυρίου ἀληθινὰ, δεδικαιωμένα ἐπὶ τὸ αὐτό. (Α Γ. 115.) Κρίματα πάλιν καλεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι θείας ψήφους καὶ ἀποφάσεις· ταῦτα δὲ ἀληθινὰ καὶ δίκαιά εἰσιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ, τουτέστιν οὐκ ἀσύμφωνα καὶ ἀλλήλοις μαχόμενα, ἀδελφὰ δὲ μᾶλλον καὶ ἀλλήλοις συμβαίνοντα. Οὐδὲ μία γὰρ ἐναντιότης ἐν τοῖς τοῦ Σωτῆρος εὑρίσκεται νόμοις. Διττῶς δὲ veluti cum homini circa undecimam horam vocato in vineam, parem mercedem tribuit cum illis qui ante laboraverant 33; districte autem, veluti cum astantibus agnis et hædis dicet, illis quidem : Venite, possidete regnum ; his autem : Discedite a me, maledicti, in ignem æternum .. κρίνει ὁ Θεὸς, ἢ φιλαγάθως ἢ δικαίως· καὶ φιλαν- A aut clementer, aut districte : indulgenter quidem θρώπως μὲν ὡς ὅτε τῷ περὶ ἑνδεκάτην ὥραν κλη θέντι εἰς τὸν ἀμπελῶνα, ἴσον μισθὸν ἀπονέμει τοῖς προκεκμηκόσι· δικαίως δὲ ὡς ἐν τῇ στάσει τῶν προβάτων καὶ ἐρίφων, τοῖς μὲν λέγων· ε Δεῦτε, κληρονομήσατε τὴν βασιλείαν·, τοῖς δὲ, « Πορεύεσθε ἀπ' ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι, εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον. » Εάν μή μου κατακυριεύσωσι, τότε ἄμωμος ἔσομαι, καὶ καθαρισθήσομαι ἀπὸ ἁμαρτίας μετ γάλης. (Α Γ. 415 b.) Ομολογήσας ὁ προφήτης ὅτι καὶ τὸν ἰσχνὸν νομοφύλακα πολλὰ παριππεύει, φησὶν ὅτι, τα Δέσποτα, τὰ κρύφιά τε καὶ ἀλλότριοι μή μου κατα κυριεύσωσι, σοῦ τοῦ κρίνοντος μὴ ἱστῶντος αὐτὰ, μηδὲ εἰς ἁμαρτίαν ἐμοὶ καταγράφοντος· *, "Οταν οἱ πονηροί λογισμοί, οὓς ὁ διάβολος τῷ νῷ ἐνίησι, μὴ Β κατακυριεύσωσί μου, ὥστε συγκαταθέσθαι αὐτοῖς, τότε καὶ ἄμωμος ἂν εἴην, καὶ ἀπὸ τῆς κατ' ἐνέρ γειαν ἁμαρτίας καθαρισθήσομαι, ἥτις μεγάλη ἐστὶν, ὡς πρὸς σύγκρισιν τῆς κατὰ διάνοιαν. Προφητικῶς δὲ καὶ ἡ φύσις πᾶσα βοᾷ πρὸς τὸν Θεόν· Ὁ μὲν νόμας, ὦ Δέσποτα, τὸ σῶμα μόνον προσκαίροις ἤγνιζε ῥαντισμοῖς· σὺ δὲ καὶ ἐκ τῶν κρυφίων καθάρισόν με διὰ τοῦ βαπτίσματος, καὶ φεῖσαί μου ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων δαιμόνων· ἐὰν γὰρ οὗτοι μή μου κατακυριεύ σωσι, τότε ἀληθῶς ἄμεμπτος ἔσομαι καὶ καθαρισθή σομαι ἀπὸ τῆς ἀπιστίας, ἢ καὶ τῆς παραβάσεως, ἥτις ἁμαρτία ἐστὶ μεγάλη. (Ο Ι. 58.) Αμαρτίαν μεγάλην τὴν ἀποτελεσματι κὴν λέγει, ἣν ὁ τῶν κρυφίων κωλύει καθαρισμός. ΨΑΛΜΟΣ ΙΘ'. Επακούσαι σου Κύριος ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως. (Α Γ. 116 b.) εὶ τῶν ἁγίων τέταται πρὸς Θεὸν ὁ σκοπὸς, καὶ πρὸς μόνον αὐτὸν ἀποβλέποντες, τὴν παρ' αὐτοῦ ζητοῦσι βοήθειαν, κἄν πού τι σαλεύηται κῦμα, καὶ χαλεπὸς ἐκ τῆς τῶν δαιμόνων ἐπιβουλῆς ἐγείρηται χειμών. Τοῦτο καὶ Ἱερεμίας ἐπιστάμενος ἔλεγε· « Κύριε, ἰσχύς μου, καὶ βοηθέ μου, καὶ καταφυγή μου, ἐν ἡμέρᾳ κακῶν μου. » Ἡ μὲν γὰρ ἐξ ἀνθρώπων ἐπικουρία σαθρά, ἀσφαλῆς δὲ ἡ ἄνωθεν βοήθεια. Διά τοι τοῦτο καὶ οἱ ἅγιοι ταλαίπωρον εἶναί φασι τὸν ἄνθρωπον, μᾶλλον δὲ κεκατηραμένον, τὸν τὴν ἐλπίδα ἔχοντα ἐπ' ἄνθρωπον, καὶ ἀπὸ Κυρίου τὴν ἑαυτοῦ καρδίαν ἀποστήσαντα. Εοικε δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ἡμέραν θλίψεως λέγειν, ἱστορικῶς μὲν καθ' ήν ὁ Σεναχηρεὶμ τοῦ Ῥαψάκου τὰ ἀτάσθαλα ἐκεῖνα ἔπεμψε γράμματα· . Μὴ ἀπατάτω ὑμᾶς Ἐζεκίας ὅτι ῥύσεται ὁ Θεὸς τὴν Ἱερουσαλὴμ ἐκ χειρός μου. » Αλληγορικῶς δὲ τὴν τοῦ πάθους ἡμέραν, ὅτε ἔλεγεν ὁ Σωτήρ- « Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου. » Εὔχονται οὖν καὶ οἱ περὶ τὸν Ἐζεκίαν ἐπακοῦσαι αὐτοῦ τὸν Θεόν, θλιβομένου ἐφ' οἷς ἐβλασφήμησε ὁ Σεναχηρείμε καὶ οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος, ἵνα ἐπακούσῃ αὐτοῦ ὁ 22 Matth. xx, 1 seqq. 37 Matth. xxνι, 38. C Vers. 14. Si mihi dominati non fuerint, tunc immaculatus ero, et emundabor a delicto maximo. Confessus jam Propheta, accuratum quoque legis observatorem multa fugere, ait: O Domine, occulta [ delicta ] et alieni homines ne mihi dominentur, te judice haud ea mihi objiciente, neque in peccatum reputante! aut: Ne pravæ cogitationes, quas diabolus menti injicit, sic dominentur mihi, ut eis assentiar! Tunc enim immaculatus fuero, et peccato actuali immunis, quod magnum vocatur, ob comparationem cum illo quod in mente tantum versatur (1). Prophetice quoque universa natura clamat ad Deum : Lex quidem, Domine, corpus tantummodo momentaneis sanctificabat ablutionibus : tu vero ab occultis etiam munda me per baptismum, et præcave mihi ab alienis dæmonibus: si enim hi mihi non fuerint dominati, tunc vero sine culpa ero, et incredulitate mundabor, vel etiam transgressione, quod est magnum peccatum. Peccatum magnum appellat illud quod actu fit, idque occultorum purgatione inhiberi ait. PSALMUS XIX. Vers. 2. Eraudiat te Dominus in die tribulationis. Semper sanctorum intenditur ad Deum scopus, ad quem unum respicientes, opem ejus implorant, si quando aliquis commovetur fluctus, et aspera a dæmonum insidiis tempestas excitatur. Rei gnarus etiam Jeremias aiebat 35 : « Domine, virtus mea, 133 auxiliator meus, refugium meum, in die malorum meorum. Hominum quippe adjutorium fragile, tutum supernum auxilium. Propterea sancti infelicem hominem dicunt, imo et maledictum, qui spem in homine collocat, et cor suum a Domino abalienat 35. Videtur autem nunc David diem tribulationis dicere, quo tempore Senacherimus impiam D illam Rhapsacis misit epistolam : Ne fallat vos Ezechias, quod Deus Jerusalem de manu mea liberaturus sit 3,, allegorice vero passionis diem, cum aiebat Servator : « Tristis est anima mea 3. Orant itaque tum Ezechias ut Deus exaudiat se afflictum ob Senacherimi blasphemias, tum discipuli etiam Servatoris, ut eum Deus Pater exaudiat. Discimus denique et nos, non esse tribulationis tempore deficiendum, sed orandum, neque homi 36 3: Matth. xxv, 54-41. 35 Jerem. xvi, 19. 33. Jerem. XVII, 5. 36 IV Reg. xix, 14. (1) En confirmatur a Cyrillo quod jam diximus ad vers. 5 psal. iv, nempe de mentis quoque puritate necessario conservanda. nibus salutem nostram, sed omnipotenti Deo cre- Α Θεὸς καὶ Πατήρ. Μανθάνομεν δὲ καὶ ἡμεῖς ἐν καιρῷ dendam. Vers. 4. Memor sit omnis sacrificii tui. Vel inhærens animæ ratiocinium, vel sanctus Spiritus dicere hæe videntur ad marentis solamen. Afflictum autem oportet orare, neque spem alji cere : sic enim Deus exauditor fit (1). Sancti Cyrilli ex explanatione psalmi xix. Atqui non difficilis inventu bona via; clamabat enim Christus dicens : . Ego sum via. PSALMUS XX. Vers. 4. Posuisti in capite meo coronam de lapide pretioso. Acie confligens David contra Ammonitas victor fuit, vique eos sibi subjecit, et Molchomi coronam cepit ; erat autem hoc Ammonitarum idolum, cujus in corona magni pretii lapidem repertum transtulit in suam. Hujus nunc historiæ facta mentione, ait Deo : Beneficiis me, Domine, meamque petitionem prævenis pro lapide hoc pretioso non oraveram, verum tu hunc quoque mihi dedisti, precem meam præoccupans. Alibi etiam ante suam regiam electionem Deo benedicens, id est laudes canens, dixerat: Inveni David servum meum, virum juxta cor meum, quem regem constituam 38. . Præterea: Equidem incolumem ex inimicis fieri a te petii, tu vero benedictionibus, id est redundantia ac plenitudine bonitatis tuæ, et victoriam mihi concessisti, et regnum et prophetiam, et quod maximum est, Dei fieri progenitorem. Sed et Εzechias nonnisi libertatem poposcerat; adeptus est autem victoriam tantam, et summum hostium exitium : regnum quoque non expetitum recepit. Caeteroqui lapides pretiosos Christi etiam discipulos existimare licet, et generatim fideles omnes, qui ornamentum illius sunt et gloria, et quasi corona capiti ejusdem imposita. Atque ut in Evangelio pater filio dicitur nuptiale apparasse convivium 29, ita hoc loco Propheta Deo dicit: Posuisti in capite ejus coronam. Christo autem corona fit Ecclesia, anianatis lapidibus caput ejus circumdans. Postremo et ipsum Christum recte dices lapidem pretiosum, ceu electum videlicet margaritum, quod nobis gloriosæ instar coronæ Deus Pater imposuit, benedicens nobis bonitatis et sanctificationis benedictione. - Ex operibus quisque suis studiisque coronatur. Certe judex jus æquum persequens, justitiæ coronam accipiet. B C D θλίψεως μὴ καταπίπτειν, ἀλλ' εὔχεσθαι, καὶ μὴ ἀν θρώποις πιστεύειν τὴν σωτηρίαν ἡμῶν, τῷ Θεῷ δὲ τῷ πάντα ἰσχύοντι. Μνησθείη πάσης θυσίας σου. (C f. 58 b.) Λέγοι δ' ἂν ταῦτα καὶ πρὸς τὴν το ἀθυμοῦντος παραμυθίαν, ἢ ὁ ἐνυπάρχων τῇ ψυχ λίγος, ἢ τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Εὐχῆς δὲ δεῖ τῷ θλ μένῳ, καὶ τοῦ μὴ καταβαλεῖν τὰς ἐλπίδας· οὕτω γὰρ Θεὸς ὑπήκοος γίνεται. (2) Τοῦ ἁγίου Κυρίλλου ἐκ τῆς ἑρμηνείας του ιθ' ψαλμοῦ. Ἀλλ ̓ ἦν οὐ δυσεύρετος ἡ ὁδὸς ἢ ἀγαθής προσεφώνει γὰρ λέγων ὁ Χριστός· 4 Εγώ είμι ή οδός. ο ΨΑΛΜΟΣ Κ. Ἔθηκας ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ στέπανον ἐκ λίθου τιμίου. (Α Γ. 119.) Παραταξάμενος ὁ Δαβιδ πρὸς Ἀμας νίτας νενίκηκε, καὶ εἷλεν αὐτοὺς κατὰ κράτος, κ Ελαβε τὸν στέφανον τοῦ Μολχώμ· τοῦτο δὲ εἰδωλον ἦν τῶν Ἀμμανιτῶν, καὶ εὑρὼν ἐν τῷ στεφάνω ἴθεν πολύτιμον, ἐνέθηκε τῷ ἰδίῳ στεφάνω. Ταύτης τῆς ἱστορίας νῦν μνημονεύει, καί φησι πρὸς τὸν Θεόν, ὅτι ταῖς φιλοτιμίαις φθάνεις, ὦ Δέσποτα, καὶ αὐτήν μου τὴν αἴτησιν· οὐ γὰρ ἱκέτευσα περὶ λίθου τιμίου, ἀλλὰ σὺ καὶ τοῦτον δέδωκας, προλαβών μου την απ τησιν. Καὶ ἄλλως δὲ πρὸ τῆς χειροτονίας εὐλόγησες, τουτέστιν ἐπήνεσας λέγων· ο Εύρον Δαδιά ἄνδρα κατά τὴν καρδίαν μου, καὶ ἔσται μοι εἰς βασιλέα, ο Καὶ ἔτι· Ἐγὼ μὲν σωτηρίαν παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐκ σοῦ ἐζήτησα, σὺ δὲ ἐν εὐλογίαις, τουτέστιν ἐν δαψιλείᾳ καὶ πλεονασμῷ ἀγαθότητος, καὶ νίκην μοι δέδωκας, και βασιλείαν, καὶ προφητείαν, καὶ τὸ μέγιστον, θεοπατού ρίαν. Ἀλλὰ καὶ ὁ Εζεκίας ἐλευθερίαν μόνον ᾔτησεν, εὕρατο δὲ νίκην τοσαύτην καὶ τῶν ἐχθρῶν πανολε θρίαν· καὶ τὴν βασιλείαν δὲ μὴ αἰτήσας, ἔλαβε. Λίθοι δὲ τίμιοι καὶ οἱ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ ἁπλῶς οἱ πιστοὶ, κόσμος ὄντες αὐτοῦ καὶ δόξα καὶ οἰονες στέφανος τῇ κεφαλῇ ἐπικείμενος. Ἐν μὲν οὖν τῷ Εὐαγγελίῳ ὁ πατὴρ λέγεται ποιεῖν τῷ υἱῷ τοὺς γάμους, ἐνταῦθα δὲ ὁ προφήτης πρὸς τὸν Θεὸν λέγει· • Ἔθηκας ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ στέφανον . » Στέ φανος δὲ Χριστῷ ἡ Ἐκκλησία γίνεται, διὰ τῶν ἐμψύχων λίθων τὴν κεφαλὴν ἐν κύκλῳ διαλαμβάνουσα, Λίθον ἂν εἴποις πολύτιμον καὶ αὐτὸν τὸν Χριστὸν, ὡς ἐκλεκτὸν δηλονότι καὶ ἀξιάγαστον μαργαρίτην, ὃν δέδωκεν ἡμῖν στέφανον δόξης ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, εύν λογῶν ἡμᾶς εὐλογία ἁγιασμοῦ καὶ χρηστότητος. (Cf. 39 b.) Ἐκ τῶν ἔργων καὶ τῶν ἐπιτηδευμάτων αὐτοῦ τις στεφανοῦται. Αμέλει ὁ δικαστὴς τὸ δίκαιον διώξας, ἀπολήψεται τὸν τῆς δικαιοσύνης στέφανον. Vers. 9. Inveniatur manus tua ab omnibus inimicis Εὑρεθείη ἡ χείρ σου πᾶσι τοῖς ἐχθροῖς σου. ( C f. 40.) "Αλλως τοῖς ἐπιμένουσι τῇ ἁμαρτία, κα! non ἐπήκοος. (2) Ex Catena Ghislerii in Jeremiam, ad vers. 10 capitis vi : State super vias. EmT. ἄλλως τοῖς μετανοοῦσιν εὑρίσκετα:· τοῖς μὲν γὰρ κριτὴς, τοῖς δὲ λυτρωτὴς εὑρίσκεται. Πλὴν ὅτι πρῶτον ἡμᾶς τὸν Θεὸν εὐρεῖν ὁ προφήτης, καὶ τότε παρ' αὐτοῦ εὑρεθήσεσθαι [ λέγει, ] σαφῶς οὖν τοῦτο δηλοί ὅτι ἐν ἡμῖν ἡ σωτηρία. "Οτι θήσεις αὐτοὺς νῶτον. Εἰς δὲ τὸν Χριστόν τινες ἐξειληφότες τὸν παρόντα ψαλμὸν, εἰς τοὺς Ἰουδαίους τὰς τιμωρίας ἐξέλαβον, ἀπὸ τοῦ, « Εὑρεθείη ή χείρ σου πᾶσι τοῖς ἐχθροῖς σου. • Ταῦτα γὰρ ἐπενεχθήσεται, φασὶν, αὐτοῖς εἰς τὸν καιρὸν τῆς τοῦ προσώπου σου παρουσίας, δι' ἅπερ ἐμηχανήσαντο κατὰ σοῦ, νομίσαντες ἀδυνάτως τὸν τῆς δόξης Κύριον θανάτῳ περιβάλλειν. Διὸ καὶ τέθεινται νῶτον τοῖς ἐξ ἐθνῶν πιστοῖς. Πρῶτον μὲν a poenitentibus invenitur ; illis quidem judex, hic redemptor invenitur. Verumtamen quod nos prinio Deum invenire ait Propheta, et tum demum nosmet fore ab illo inveniendos, hine patet in nostra esse facultate salutem. [Vers. 15. Quoniam pones eos dorsum. Quidam hunc psalmum ad Christum referentes, poenas et supplicia in Judæos commemorari dixerunt, ab eo loco ubi ait: Inveniatur manus tua omnibus inimicis tuis. Hæc enim, inquit, illis infligentur, quando apparebit facies tua, propter ea quæ contra te machinati sunt, arbitrantes, quod fieri non poterat, Dominum gloriæ morte circumvenire. Quamobrem dorsum positi sunt iis qui ex υἱοὶ Θεοῦ καὶ λαὸς χρηματίσαντες, ὕστερον δὲ ἄλλοις Β gentibus crediderunt. Primum quidem filii, et popu τῆς υἱοθεσίας παραχωρήσαντες τοῖς ἐπ' ἐσχάτων κληθεῖσιν ἐθνικοῖς, οἵτινες καὶ πρῶτοι γεγένηνται, κατὰ τὸ, ὁ Ἔσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι. · Ἐν δὲ τοῖς περιλοίποις φησὶν, ἐπείπερ ὅτε τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε καὶ πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. Kú ( Α f. 122 b.) Τινὲς δὲ ἀντίληψιν ἑωθινὴν λέγουσι τὸν τῆς ἀναστάσεως τοῦ Σωτῆρος καιρόν· ἐγήγερται γὰρ ὄρθρου βαθέος πατήσας τὸν θάνατον. Αντίληψις οὖν ἡ ἀνάστασις, ὡς ἀποσοβοῦσα μὲν τῶν σωμάτων G τὴν φθοράν, καθαίρουσα δὲ τῇ πίστει τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐὰν γὰρ εἴπῃς, φησὶν, ἐν τῷ στόματί σου, ριος Ἰησοῦς, καὶ πιστεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ. Αλλ' ἴδωμεν ὁποῖα πρὸς τὸν Πατέρα ὡς ἄνθρωπος ὁ Κύριος φθέγ γεται, μεσιτεύων ὑπὲρ τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ πληροφορῶν ὅτι παράκλητος ἡμῶν ἐστιν. *Ονειδος ἀνθρώπων, καὶ ἐξουθέτημα λαοῦ. ( Α Ι. 123 b.) Τοῦτο δὲ λέγοντες, κατὰ τοῦ Θεοῦ τὸν ὀνειδισμὸν ἀπέῤῥιπτον, ὡς ἀδυνατοῦντος σῶσαι τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἂν θέλει, τουτέστιν ὃν ἀγαπᾷ. Θαυ μάσειε δ' ἄν τις τὴν ἀμέτρητον τῶν Ἰουδαίων νωθείαν, πῶς ταῦτα ἀναγινώσκοντες τὰ ὡς ἐκ προσώπου Χριστοῦ λεγόμενα κατ' αὐτῶν, οὐ συνίεσαν ὁρῶντες αὐτ D τὸν σταυρούμενον, καὶ τοῖς ἑαυτῶν τολμήμασι συμφωνοῦσαν τὴν προφητείαν. Εγενήθη ἡ καρδία μου ὡσεὶ κηρὸς τηκόμενος ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας μου. ( C (. 43.) Διδασκάλου φωνὴ ὅταν ἴδῃ τοὺς ἑαυτῷ γεννηθέντας συμφορὰν ὑπομένοντας, ὁποίαν ὁ Σωτὴρ περὶ τοὺς μαθητὰς συμπαθητικὴν ἐξ ἀγάπης ἔσχεν διάθεσιν, ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας συμπαθοῦσαν οἷς ἔτεκεν. Ἀλλὰ καὶ τὸ γλυκὺ τῆς καρδίας, ὥς τε κηρὸς lus Dei appellati; postmodum vero aliis, qui postremis temporibus ex gentibus vocati sunt, filiationis adoptionem relinquentes, qui et primi facti sunt, juxta illud : « Erunt primi novissimi, et novissimi primi 40. In reliquiis autem dixit, quoniam quando plenitudo gentium intraverit, tunc etiam omnis Israel salvus fiet. Ex Corderio.] 134 PSALMUS XXI. Vers. 1. In finem pro susceptione matutina, psalmus Nonnulli matutinam susceptionem dicunt esse resurrectionis Dominicæ tempus surrexit enim summo mane mortis victor. Susceptio itaque est resurrectio, utpote quæ corporum corruptionem arcet, et terrenos incolas fide purificat. Nam si dixeris, inquit Paulus, ore tuo, Jesus, crediderisque corde tuo a Deo illum suscitatum ex mortuis, salvus eris . Sed videamus quomodo Patrem tanquam homo Dominus alloquatur, pro hominum genere intercedens, nobisque se exhibens advocatum 48 (1). Vers. 7. Opprobrium hominum, et abjectio plebis. Hoc aientes, contumeliam in Deum rejiciunt, quasi nequeat Filium, quem vult, id est quem diligit, servare. Licet autem mirari Judaicorum ingeniorum tarditatem, quod hæc legentes tanquam ex Christi persona contra se dicta, non cognoverint quem crucifixum videbant, atque hanc ipsorum sceleribus congruere prophetiam. in ventrem transiit. Dicit autem cogitationes, con- A ὑπῆρχεν ἐτάκη, ὅτε τροφή γέγονεν, εἰς γαστέρα tinua meditatione sic tritas, ut ad animae nutrimen- κεχώρηκε. Λέγει δὲ τὰς νοήσεις διὰ συνεχούς μελέ tum suppeditentur. της λεπτυνομένας, ὥστε πρὸς τὴν τοῦ τραφέντο ἀναδίδοσθαι σύστασιν. Vers. 25. Narrabo nomen tuum fratribus meis. Nomen hoc loco pro gloria dicit, veluti illud : • Manifestavi nomen tuum hominibus 4. Reapse conspicuam effecit gloriam illius, non ob id tantummodo quod eum Patrem esse affirmavit et docuit, sed quia bonitatem ejusdem et gloriam nobis revelavit, fratribus ejus jam efectis, quatenus ipse nostram ascivit naturam. Dixit enim : e Ita Deus dilexit mundum, ut Filium unigenitum traderet, ut nemo in eum credens pereal, sed habeat vitam æternam s. Sed et aliter Patris gloriam nobis manifestavit : nam quotquot Filium viderint mentis oculis, Deo dignam habentem dignitatem et omnipotentiam, hi Patrem viderunt cognoverunique. Sane quodam loco ipse quoque ait : c Qui me vidit, vidit et Patrem 4,, Sed et : cin medio Ecclesiæ hymnum tibi dicam. » Quamnam vero intelligit Ecclesiam, nisi illam prorsus quam ipse sibi comparavit Filius, non habentem maculam neque rugam, sed sanctam et iminaculatam? Laudat itaque Patrem, dum ejus gloriam palam pandit : id enim hic significatur nominis vocabulo. PSALMUS XXII. Vers. 1. Psalmus David. Psalmus quem aggredimur eamdem sententiam continet, quæ circa finem præcedentis erat. Nam qui ex ethnicis crediderant, facti Dei ducibiles, uti scriptum est r, edentes et spiritaliter saturati, salutaris cibi largitorem agnoscunt, pastoremque et nutritorem vocitant, seque adeo cum ipso unum quid esse dicunt propter fidem, atque in unico grege congregationem. Vers. 2. Dominus pastor meus est, nihil mihi deerit. Gloriantur qui per Christum divinis caulis sunt inclusi, atque ejus pastorali cura recti : neque unum qnemvis e sanctis sortiti ducem, veluti Moysen Israel, sed pastorum 135 principem, et docentium magistrum, in quo sunt omnes sapientiæ absconditi scientiaque thesauri 48. Cujus rei gnari, nihil sibi defore aiunt: omnipotens enim Christus copiose largitur munera sua his qui cognoverunt adventum ejus. Tribuit enim ex sua plenitudine, donatque Patris benedictiones, ipseque omnis boni fons et dispensator est. ἡ B C D Διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου. ( Α f. 125 b.) "Ονομα ἐνταῦθα τὴν δόξαν λέγει, κατὰ τὸ, : Εφανέρωτά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώ ποις. » Κατέστησε γὰρ ἐναργῆ τὴν δόξαν αὐτοῦ, οὐχ ὅτι μόνον Πατὴρ ἐστιν, εἰπὼν καὶ διδάξας, ἀλλ ̓ ἐμφανῆ καθιστὰς τήν τε ἡμερότητα καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἡμῖν τοῖς γενομένοις αὐτοῦ ἀδελφοῖς καθ ̓ ὁ γέγονε καθ' ἡμᾶς. Εφη γὰρ, ὅτι ο Οὕτως ἠγάπη σεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν μου νογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὲ ἀπόληται, ἀλλ' ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον. » Πεφανέρωσε δὲ καὶ ἑτέρως ἡμῖν τὴν τοῦ Πατρὸς δόξαν· ὅσοι γάρ τεθέανται τὸν Υἱὸν τοῖς τῆς διανοίας όμμασι, θεοπρε πεστάτην ἔχοντα τὴν ἐξουσίαν καὶ τὸ ἐφ ̓ ἅπασι παναλκές, τεθέανται τὸν Πατέρα καὶ ἐγνώκασιν αὐ τόν. Εφη γοῦν καὶ αὐτὸς, ὅτι ι Ὁ ἐμὲ ἑωρακώς, εώρακε τὸν Πατέρα, ο Ἀλλὰ καί· κ Ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε. » Εκκλησίας δὲ ποίας, ἢ ἐκείνης πάντως ἣν αὐτὸς ἑαυτῷ παρέστη ὁ Υἱὸς, μὴ ἔχουσαν σπίλον ἢ ρυτίδα, ἁγίαν δὲ καὶ ἄμωμον; Ὑμνεί γε μὴν τὸν Πατέρα, τὴν δόξαν αὐτοῦ καθιστὰς φανεράν τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ ὄνομα, ΨΑΛΜΟΣ ΚΒ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ( Α f. 128.) Ο ἐν χερσὶ ψαλμὸς τὴν αὐτὴν ἔχει διάνοιαν τοῖς λεχθεῖσιν ἐν τῷ τέλει τοῦ πρὸ τούτου ψαλμοῦ. Οἱ γὰρ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες, διδακτο Θεοῦ γεγονότες, κατὰ τὸ γεγραμμένον, φαγόντες καὶ έμπλησθέντες πνευματικῶς, τὸν τῆς σωτηρίου προ φῆς χορηγὸν ἐπιγινώσκουσι, καὶ ποιμένα καὶ τροφές καλούσι, καὶ δὴ καί φησιν, ὡς ἐν ὄντες διὰ τὴν πίστιν καὶ εἰς μίαν τελοῦντες ἀγέλην. Κύριος ποιμαίνει με, καὶ οὐδέν με υστερήσει. (Α Γ. 198.) Μέγα φρονοῦσιν οἱ διὰ Χριστοῦ ταῖς θείαις αὐλαῖς ἐνσεσηκασμένοι, ποιμανθέντες τε παρ' αὐτοῦ· καὶ οὐχ ἕνα τινὰ τῶν ἁγίων ἁπλῶς λαχόντες καθηγητὴν, ὥσπερ ὁ Ἰσραὴλ τὸν Μωσέα, ἀλλὰ τῶν ποιμένων τὸν ἀρχιποίμενα, καὶ τῶν διδασκόντων τὸν παιδευτὴν, ἐν ᾧ πάντες εἰσὶν οἱ θησαυροὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Καὶ τοῦτο εἰδότες φασί τὸ, Οὐδέν με ὑστερήσει· παναλκής γὰρ ὁ Χριστὸς καὶ ἀμφιλαφῆ ποιεῖται τὴν χορηγίαν τῶν ἑαυτοῦ χαρισμάτων τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Δίδωσι γὰρ ἐξ οἰκείου πληρώματος, καὶ χορηγεῖ τὰς παρὰ Πατρὸς εὐλογίας, καὶ ἔστιν αὐτὸς ἀγαθοῦ · παντὸς καὶ πηγὴ καὶ πρύτανις. Εἰς τόπον χλόης, ἐκεῖ με κατεσκήνωσεν. ( Α f. 128.) Ἐπειδὴ φωνὴ πρέπουσα προβάτοις ἐστὶ τὸ, ο Κύριος ποιμαίνει με », ἐπιμένουσι τῇ τοῦ λόγου τροπῇ οἱ παρὰ Χριστοῦ ποιμαινόμενοι, καὶ προσεπάγουσι τὰ ἐκ τῆς ποιμενικῆς εὐτεχνίας έχε er Joan. vi, 45. ss Coloss, 11, 5. |